Gróf Sándor Paulina, Metternich hercegné a Monarchia aranykorának jellegzetes alakja, bécsi dámája volt. 1836-ban született, édesapja a híre Ördöglovas, gróf Sándor Móric, nagyapja a híres Metternich kancellár volt. Gyermekkorát főleg Bécsben töltötte. 1856-ban édesanyja féltestvéréhez, azaz a saját nagybátyjához, Richard von Metternich herceghez adták feleségül, akivel férje romantikus afférjai ellenére bolodogan éltek. Férjét annak diplomáciai kiküldetésére elkísérte Drezdába, majd 1859-ben Párizsba is. A porosz hadsereg 1866. július 3-án, Königgrätznél legyőzte az osztrák hadsereget. A legyőzött osztrákoknak és a poroszoktól rettegő franciáknak egyaránt érdeke volt egy osztrák—francia szövetség létrehozása. Ennek megteremtését tekintette legfontosabb feladatának Richard Metternich herceg, Ausztria párizsi nagykövete. Ebben az igyekezetében nagyban segítette őt felesége, Pauline is, aki hamarosan Eugénia császárné jó barátja lett. A párizsiak rajongtak érte. Eugénie császárné Pauline tanácsai szerint öltözködött és viselkedett. Pauline nemcsak a császárnéval tegeződött, hanem Terézával, a kor leghírhedtebb kávéházi énekesnőjével is. Gyakran elképesztette az udvart és a főúri társaságot a Terézától tanult párizsi argóval és a vastag szivarokkal.

Évszázadokra visszanyúló hagyomány Európában, hogy az ünnepek előtt a városi köztereken nagyszabású vásárokat tartanak. Német ajkú területeken ezek a Jézuska-vásár elnevezést kapták, Budapesten Szent Miklós napja előtt Mikulás-, majd karácsonyi vásárnak hívták őket. 

Karácsonyi ének, ódon templom tornyából harangszó, magyal-ág, fagyöngy, piros bogyók, pulyka, pástétom, puding, barna papírba burkolt karácsonyi játékokkal és ajándékokkal hazatérő családapa, izgatott gyerekek, háztetőkön söprögető, jókedvű emberek, a karácsony dickensi kellékei. Sokak szerint Charles Dickens 1843-ban írt nagy klasszikusának, a Karácsonyi Éneknek köszönhetjük azoknak az ünnepi szokásoknak a többségét, melyekkel ma is a karácsonyt azonosítjuk.