A bécsi amazonok Budapesten
1884. április 17-én izgalmas napra ébredt a budapesti újságíró társadalom. A bécsi gőzössel megérkezett Hartl bécsi vívótanár és nyolc növendéke. Lévén nyolc fiatal hölgyről volt szó, Vigadóbeli fellépésüket némi kétkedéssel, kíváncsisággal várta a pesti közönség.
Nagyjából abban az időben, mikor Erzsébet királyné rákapott a vívásra, Bécsben is elterjedt a korábban férfiak kiváltságának tartott sport a nők körében. Joseph Hartl már jó ideje tett kísérleteket arra, hogy a vívósportot a nők körében is terjessze. Különösen vítőrvívásban ért el sikereket növendékeivel, nyilvános versenyeket rendezett számukra, és a sikeren felbuzdulva 1884-ben tanítványaival Budapestre jött, hogy két előadáson mutatkozzanak be növendékei a Pesti Vigadóban.
Hartl édesapja jó hírű bécsi vívómester volt, ő tanította fiát is, aki hamarosan középiskolák és tanítóképzők tornatanára lett. Ezzel később felhagyott, és csak a vívással foglalkozott. Budapesti fellépésük idején az Adlergassén volt neves vívóiskolája, emellett a Konzervatórium vívó és tornatanára volt, ahol a dráma-és operanövendékek számára kötelező volt a vívás. Hartl a Hoftheater (a bécsi udvari színház) vívómestere is volt, a csata-és párbajjelenetek fő ismerője.
Bécsi fellépésük sikere után Hartl szeretett volna Budapesten is bemutatkozni, ezért a Magyar Athletikai Clubnak (MAC) elküldte néhány tanítványa arcképét és felkérte a klubot, hogy rendezzen vívóakadémiát, illetve a budapesti tartózkodásuk költségeit fedezzék. Hartl maga is részt vett a szervezésben, mivel a MAC nem látta biztosnak a rendezvény sikerét.
Április 17-én megérkezett Hartl kompániája a bécsi hajóval. A kikötőben egyedül az 1884 tavaszán megjelent Herkules sportújság képviselője várta őket. A lap a Porzsolt fivérek kiadásában jelent meg, célkitűzése a következő volt: „ Czélunk a testgyakorlatokat ismertetni és terjeszteni s hogy a különböző testedzési módok kedvelőit közelebb hozzuk egymáshoz, fölkaroljuk a testgyakorlatok minden ágát.”[1]
A társaság Rainer József Európa szállójában szállt meg, mely a Felső-Dunasor legelegánsabb szállodája volt. A nyolc tanítvány Branche Janka, Branche Leopoldina, Branche Anna, Brotto Mariska, Pagin Lucie, Swoboda Helen, Swoboda Lujza és Stumpf Irma jó családból érkeztek, természetesen a gardedám sem hiányozhatott mellőlük, ezt a szerepet Brottóné vállalta. Néhányan közülük a Konzervatórium tanítványai voltak és szívességből vállalták a fellépést, nem tiszteletdíjért.
Hartl tanítványaival a megérkezése utáni napon, pénteken főpróbát tartott, melyre a sajtó lelkes képviselőit is meghívta. „Budapesten a sajtó képviselői voltak azok a boldogok, kik legelőször láthatták a bécsi amazonokat.”[2] Hartl a meghívott társaság előtt röviden ismertette tanítási módszerét. Hangsúlyozta, hogy ő a „vívást a nőkre nézve általános testgyakorlatnak tartja, mely a tornánál is jobb és alkalmasabb; azonban a vívásban leginkább csak a fleuret-vivást hangsúlyozta.”[3]
„Öltözetük ép oly czélszerű mint kecses: kényelmes ielczipő, magas harisnya, e fölött nadrág és térdig érő szoknya, a derékon plastron, a vállon szalag s a kézen kesztyű. Magukviselete a közönséggel szemben szerény, szemérmes és mégis elég bátor volt, úgy hogy a férfi és hölgy közönségnek rokonszenvét egyaránt megnyerték.”[4]
A terem végén emelvény állt, mögötte négy pajzs között a következő felirat: „A művészet meggyőzi az erőt!“ Az egyes mutatványok között rezesbanda szórakoztatta a nagyérdeműt.
Hartl a nők vívását tudásuk alapján, fokozatosan mutatta be.„Az iskola-vivásban a négy pár teljesen megnyerte a közönség tetszését. Hartl iskolája a rendes fleuret- iskolatól nem tér el, s tanítványai a legszabatosabban mutatták be a szúrást és védést.”[5]
Vasárnap este a „Herkules“ szerkesztősége Hartl és tanítványai Budapestre jövetele alkalmából vacsorát rendezett az Európa szálló emeleti termében. A lap munkatársai és a sportbarátok a termet egészen megtöltötték. 9 órakor léptek be a növendékek mesterükkel a terembe, lelkes éljenzés közepette. A vacsora menüje a következő volt: Bouillon, Filet de boeuf garni, Poulets fareis, Saladé Ponding á la russe, Dessert, Vins. Maga Rainer József, az Európa tulajdonosa ügyelt a kifogástalan kiszolgálásra.
A különböző köszöntők után, éjfél előtt a társaság lement a szálló földszinti termébe, ahol Rácz Pali és fiai cigányzenekara szolgáltatta a talpalávalót. A bécsi amazonok gyorsan megtanulták a csárdást. A vacsora alatt egy aláírási ívet köröztek, a másnapi nyilvános viadal alkalmával a hölgyeknek adandó versenydíjak beszerzésére, melyből végül három női ékszert vásároltak. A másnapi nyilvános előadáson versenyt rögtönöztek a hölgyek számára, mely különösen emelte program érdekességét. A második napon a közönség már zsúfolásig megtöltötte a Vigadót.
A hölgyek páros küzdelmét ezen az estén a „Herkules-bankettjének” tiszteletdíjaiért folyó verseny helyettesítette. Az első díjat (melltű és karperec) Branche Janka nyerte meg, a második díjat (két arany gyűrű) a közönség kedvence, Brotto Mari vihette haza. Swoboda Heléné lett a harmadik díj, egy melltű. A szúrásokat Keresztessy József és Hartl ellenőrizték, a díjakat pedig a „Herkules-bankett“ társasága nevében Porzsolt Gyula adta át a győzteseknek.[2] Herkules, 1884. április-december (1. évfolyam, 1-40. szám)1884-04-24 / 4. szám, 31-32. oldal
[3] Herkules, 1884. április-december (1. évfolyam, 1-40. szám)1884-04-24 / 4. szám, 31-32. oldal
[4] Herkules, 1884. április-december (1. évfolyam, 1-40. szám)1884-04-24 / 4. szám, 31-32. oldal
[5] Herkules, 1884. április-december (1. évfolyam, 1-40. szám)1884-04-24 / 4. szám, 31-32. oldal