Az Osztrák-Magyar Monarchia kávéházainak lakberendezői

 

A Thonet gyár alapítója, Michael Thonet, 1796-ban született a Rajna menti Boppardban. Első asztalosműhelyét 1819-ben nyitotta. Őt is, ahogy a kor asztalosait foglalkoztatta, hogy lehetne meghajlítani a merev faanyagot íves formára. A XVIII. században a karosszékek, rekamiék, szófák íves alkatrészeit mind kis, egyenes darabokból illesztették össze. Az 1830-as évek végére Thonet megtalálta a megoldást, és ezzel elindította a tömeggyártás folyamatát is. Kísérletezésének elején székek alkatrészeinek gyártásával próbálkozott. Vastag furnérlemezcsíkokat ragasztott össze, s ezeket a négyszögletes rudakat gőzöléssel hajlította meg. A kézi faragástól eltérően így gyorsabban és több példányban is gyárthatta le ugyanazokat a formákat. Hamarosan karos- és támlásszékeket, kanapét, ágyakat is készített ezzel a technológiával. Már ezeknél a korai darabjainál is az igen elegánsan, könnyedséggel kialakított forma tartóssággal és rugalmassággal párosult.

Michael Thonet az 1841. évi koblenzi világkiállításon mutatkozott be új találmányával. Az eseményen részt vett Klemens von Metternich herceg is, akinek annyira megtetszett Thonet találmánya, hogy ajánlólevelet írt számára a bécsi udvarhoz. Az asztalosmester nem is tétovázott sokat, legidősebb fiára bízta a húszfős boppardi asztalosműhelyt, és a császárvárosba költözött. Metternich segítségével és közbenjárásával a mintabútorokat maga az uralkodó is megtekintette, így az év júliusában megkapta a jogot a bécsi császári udvari kamarától a hajlított bútorok gyártására. Michael Thonet életében a tehetség és a kreativitás a szerencsével is találkozott. Az osztrák fővárosban Franz List bútorgyárának dolgozott először, ahol megismerkedett egy Desvignes nevű angol építésszel, aki éppen a Liechtenstein-palota, Bécs legszebb barokk rezidenciájának átépítésén dolgozott. Desvignes-nek nagyon tetszettek a német asztalos munkái és meghívta az építkezésre, ahol Carl Leister parkettagyárossal is találkozott. Thonet módszerével készültek el a palota padlójának körmotívumai és a berendezést is ő szállíthatta, nemcsak ide, hanem később a Schwarzenberg palotába is. Közben Thonet négy fia, Franz, August, Michael és Josef is Bécsbe költözött, 1849-ben céget alapítottak, és elnyerték Anna Daum asszonytól a Kaffee Daum kávéház berendezésére szóló felkérést. A kávéház tulajdonosa a No 4-es típusú, gőzvasalt Thonet székekkel rendeztette be az arisztokraták, magas rangú katonatisztek, hivatalnokok híres, kultikus találkozóhelyét. Thonet neve ugyanúgy összefügg a bécsi és budapesti kávéházi kultúrával, mint amennyire a két város sem létezhetett volna kávéházak nélkül. A Daum típusú székből a pesti Angol Királynő szállónak is szállítottak 400 darabot, ekkor már a kézműves termelésről átálltak a nagyüzemi termelésre. Ezeken a székeken még Deák Ferenc is ült, aki 1854-ben költözött a Szállóba, miután életjáradékért eladta Széchenyi István fiának, Széchenyi Ödön grófnak 1200 holdas kehidai birtokát. A Szálló éttermét sokan azért látogatták, hogy láthassák Deákot. A 19. században a város divatos és kedvelt éttermei közé tartozott. Deák egyébként a második emeleten lakott két szobában. Az egyik szoba sarkában gyalupad volt rengeteg szerszámmal, mert pihenésképpen Deák is szívesen foglalkozott fafaragással.

1851-ben a Londoni Világkiállításon Thonet nagy sikert aratott, munkáival bronzérmet nyert. Neve világszerte fogalommá vált. Támlásszékei sikerének titka az volt, hogy tervezett egy alaptípust, amely állandó és variálható elemekből állt össze. Az kör alakú ülőlaphoz egyetlen „U” alakú ívből hajlított háttámla csatlakozott, amely a kissé íves hátsó lábakban folytatódott. Az első lábak is hengeresek és kissé kifelé ívesek. És itt következik a változatosság, a háttámla kitöltésére számos, száznál több variációt terveztek. A legsikeresebb a legegyszerűbb modell, a 14-es számú szék volt, amely óriási népszerűségét a tetszetős formájának, könnyedségnek, a takarékos anyagfelhasználásnak és tartósságának köszönhette. Fióküzemeket hoztak létre Oroszországban és Lengyelországban, Romániában is; a bécsi Kohlmarktplatzon lévő Thonet-központnak hamarosan kirendeltségei nyíltak Brünnben, Berlinben, Brüsszelben, Hamburgban, Amszterdamban, Párizsban, Londonban és New Yorkban.

Első pesti lerakatukat a Vigadó téren nyitották meg. A Duna-korzó IV. és V. számú telkét eredetileg az új Nemzeti Színház kapta volna meg a fővárostól. A Thonet-testvérek azonban akkora összeget (404.000 Ft-ot) ajánlottak, amennyit még Pesten építési telekért senki sem fizetett korábban. Az adásvételi szerződést 1869-ben írták alá, a főváros a vételárból vásárolt telket később a felépítendő Operaház számára. A Thonet testvérek 1869 és 1871 között Szkalnitzky Antal és sógora ifj. Koch Henrik tervei alapján négyemeletes, neoreneszánsz stílusú bérházat emeltettek, a Thonet-udvart. Ez sok éven keresztül Budapest legnagyobb bérháza volt, 1872-ben Pesten ez az épület hozta a legtöbb jövedelmet, 106.000Ft-ot, a nem messze felépült, új Grand Hotel Hungária a megnyitását követő első évben csak 80.000Ft-ot jövedelmezett tulajdonosainak, ezzel a második helyet birtokolta. A földszinten kávézó és söröző kapott helyet. A korzóra néző oldalon üzemelt a Szidon, majd helyén, a századfordulón az Ulits kávéház. A Vigadó térre néző oldalon pedig a Pilseni Sörcsarnok működött hatvan éven keresztül. 1898-ban tűzvész pusztított az épületben és a lerakatban is. Ezután bérpalotaként működött tovább.

Thonet 1871-ben hunyt el, vállalatbirodalmát fiai igazgatták tovább. A tengerentúli megrendelőkhöz a nagy európai kikötőkből indított szállítmányok - szinte előre jelezve a jövőt-igazi logisztikai csodák voltak. A székeket ugyanis lapra lehetett szerelni, egy 1 köbméternyi ládába 36db tonettszéket is be lehetett helyezni. Bútoraik néhány évtized alatt Ázsiától Dél –Amerikáig eljutottak.

Váci utcai palotájukat, a szecesszió egyik kezdeti magyarországi gyöngyszemét Lechner Ödön, Pártos Gyula és Klein H. János tervei alapján építtették 1888-1890 között. Ez volt Budapest első modern kereskedőháza. Homlokzatát pirogránit díszítésű Zsolnay burkolólapokkal fedték le. Udvari szárnyának földszintjén acélvázas raktár kapott helyet.

Forrás:

Prohászka László: Duna-korzó

https://hu.wikipedia.org/wiki/Michael_Thonet

https://mno.hu/migr_1834/no_4_a_kaffe_daumban-333233

https://www.geschichtewiki.wien.gv.at/Kaffeehaus_Daum

https://www.ad-magazin.de/article/thonet-pop-up-cafe-wien

https://hu.wikipedia.org/wiki/Angol_Kir%C3%A1lyn%C5%91_Sz%C3%A1ll%C3%B3

Fotók forrása:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Michael_Thonet

http://www.vam.ac.uk/content/articles/t/thonet-and-sons/

http://egykor.hu/budapest-v--kerulet/thonet-udvar/2775

http://www.kitervezte.hu/epuletek/csaladihaz/thonet-haz-budapest