Egy páncélkazetta története
Egy páncélkazetta története
Mivel szeretjük a régiségeket, születésnapomra egy Friedrich Wiese kasszát kaptam ajándékba a páromtól. De vajon mit árul el az utókor számára egy ilyen ládika?
Dátum nem található a fedlapja belső oldalán, de biztos, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből származik, ugyanis a következő szöveg olvasható rajta németül:
Viribus Unitis- Egyesült erőkkel
Friedrich Wiese
k.k. Hof-Lieferant- császári és királyi udvari szállító
Gründet der Cassen-Fabrikation in Oesterreich- a kasszagyártás alapítója Ausztriában
k.k.landesbef.Fabriken- a Monarchiában engedélyezett gyára a
eiserner feuerfester gegen Einbruch sicherer- vas, tűzálló, betörésbiztos
Geld, Bücher&documenten Cassen- pénz, könyv&dokumentum kazettáknak
Wien- Bécs
A Viribus Unitis I. Ferenc József ausztriai császár és magyar király egyik uralkodói jelmondata (németül Wahlspruch) volt. A latin kifejezés magyarul „Egyesült erőkkel”, németül „Mit vereinten Kräften” formában volt ismert, de általában a latin alakot használták, mivel a soknyelvű birodalomban ez számított semlegesnek. Magyar vonatkozásban inkább a „Bizalmam az ősi erényben” (latinul Virtutis Confido) jelmondat volt használatban. Latin eredetije: Virtuti confido (bízom az erényben). Ebben a formában az 1867-es koronázás alkalmából vert emlékpénzre került rá, míg a magyar változat később több pénzérmén is felbukkant. A Clark Ádám téren, a Budavári Sikló mellett, a Bástyafalon található, 1880-ban, Lotz Károly által tervezett mozaikon a nagy magyar egyesített címer alsó részén is szerepel a felirat.
A jelmondat további előfordulási helyei:
SMS Viribus Unitis: az Osztrák-Magyar Haditengerészet 1911-ben épült Tegetthof- osztályú csatahajója volt
A Ferenc József uralkodása alatt vert egyes latin nyelvű (osztrák kiadású) pénzérmék peremirata (a latinos VIRIBVS VNITIS írásmóddal),
Viribus Unitis: első világháborús osztrák–magyar kitüntetés,
A Nyugati pályaudvar "királyi várótermének" bejárata fölött
Friedrich Wiese az ausztriai tűzálló és betörésbiztos páncélkazetták gyártásának (tényleges) alapítója volt. 1852-ben Bécsben ’Franz Wertheim Friedrich Wiese-vel’ névvel, tűzálló és betörésbiztos pénz, könyv és dokumentum tárolására alkalmas páncélkazetta gyárat alapítottak. Az üzem 85 lakatossal indult egy régi kasszagyárban. Wiese később kivált a társaságból, és önállóan működtette a gyártást. Vaskazettái minden kiállításon megnyerték az első díjat. A kazetták jellegzetessége, hogy sajátos, hármas faluk van. A külső és a belső 41/2 hüvelyk vastag vaslemezből áll, majd a harmadik, úgynevezett impregnált fal, amelyhez egy külön szabadalmaztatott gőzberendezés kapcsolódik, amely tűz esetén, amikor még a hármas falak sem biztosítanának elegendő védelmet, a keletkezett gőzök nedvessége által, anélkül, hogy károsítaná a tartalmat, megvédi a láda tartalmát a megsemmisüléstől. Ezzel Wiese tökéletes tűzbiztonságot ért el. Betörésbiztos zárat is szabadalmaztatott másolhatatlan páncélkulccsal.
1873-ban a gyáros a bécsi világkiállításon különböző formájú és méretű vaskazetták bemutatásával képviseltette magát. A „Neue Freie Kikeriki” (bécsi vicclap), Wiese portréjával cikket írt a mester világkiállításon való szerepléséről. Wiese ekkor már több mint háromszáz munkavállalót foglalkoztatott a gyárában. Az 1862-es londoni nemzetközi kiállítás alkalmából elnyerte az Arany érdemkeresztet az osztrák koronával.
De mit is jelentett a császári és királyi udvari szállító cím és ki szerezhette meg?
A császári és királyi udvari szállító cím elismerést és rangot jelentett, birtokosainak száma a századfordulón Magyarországon már elérte a 176-ot. Találunk közöttük kocsi- és hintókészítőt, gyógyvíz nagykereskedőt, fényképészeti eszközök és látcsövek szállítóját. A legismertebbek nevek mégis: a Gerbeaud cukrászda, a Törley-pezsgő, a Zsolnay, a Herendi porcelán, vagy a Zwack-féle Unicum voltak.
A császári és királyi udvari szállító címet az Osztrák-Magyar Monarchia idején kereskedők, vagy szolgáltatók kaphatták meg (1911-től cégek is), melyek a császári kiváltság alapján a császári udvarhoz árukat szállítottak és az udvar számára szolgáltatásokat biztosítottak. Ez a privilégium lehetőséget adott a címmel rendelkezőknek, hogy császári és királyi udvari szállító címüket nyilvánosan hirdessék. Ha az árut külföldről kellett importálniuk, adómentességet biztosítottak számukra.
Egy vállalkozás csak akkor kaphatta meg a címet, ha ágazatában a legkiválóbb minőséget tudta biztosítani. Elnyerése presztizsértékű volt, a legmagasabb kitüntetés, amelyet egy üzlet akkoriban kaphatott.
A kettős monarchia virágzása idején csak Bécsben több, mint 500 udvari szállító létezett és akkor még nem is beszéltünk Bad Ischl-ről, Budapestről, Karlsbadról, vagy Prágáról. Ma 2500-ra becsülik az udvari szállítók számát. Még ma is léteznek olyan cégek, akik a címet megkapták, és a mai napig használják, Bécsben kb. két tucatnyian vannak. A szállítóknak először is üzleti kapcsolatban kellett lenniük a bécsi udvarral. Több éves üzleti kapcsolat után lehetett egyáltalán pályázni a címre. A címet a császár adományozhatta a császári udvari kancellária, illetve a főudvarmester javaslatára, és nem volt örökíthető. A címért fizetni kellett, az összeget az udvar felé kellett befizetni. A cím nem állami kitüntetés volt, hanem a császár saját címadományozása, melyet az udvar bármikor visszahívhatott. A privilégium aztán megjelenhetett a cégek logóin, cégérein, levélpapírjain, reklámjain. Felül a császári címer kapott elhelyezést, azalatt szerepelt a k.u.k (kaiserliche und königliche) felirat, majd alatta a cég neve, valamint az általa kínált áruk, szolgáltatások. A monarchia magyar oldalán a magyar címert használták a császári címer helyett.
Írta: Kovács Dóra
Források: https://de.wikipedia.org/wiki/K.u.k._Hoflieferant
https://hu.wikipedia.org/wiki/Viribus_Unitis_(egy%C3%A9rtelm%C5%B1s%C3%ADt%C5%91_lap)
http://www.wertheim.at/unternehmen/firmengeschichte/1852-bis-1900.html
https://de.wikisource.org/wiki/BLK%C3%96:Wiese,_Friedrich_(Fabricant)