Irodalmi párbajhősök II.

Legnagyobb magyar írónk, kétszer is párbajozott élete során és többször felkérték párbajsegédnek is. Jókai Mór lapja az Üstökös, az első magyar humoros időszaki lap, 1858 nyarán indult meg Pesten. Fő vonzerejét egy hosszúképű, nagyszakállú, furfangos, a Liptó megyei nemes urak tótos nyelvjárását beszélő alak, Tallérosy Zebulon levelei adták, melyekben hetenként valamilyen politikai témát dolgozott fel Jókai ironikus humorral. Maga az író is annyira megszerette a figurát, hogy később, ’A kőszívű ember fiai’ egyik epizódszereplőjét is róla mintázta.

Az Üstökösbe sok jóízű visszaemlékezést, humoros rajzot és apróságot írt Jókai. Nem annyira élclap volt, mint inkább „a magyar humornak lerakódó helye”.  Ahogy Mikszáth Kálmán is megjegyzi, Jókai humora soha nem volt sértő, ezért általában nem szerzett írójának bajt. „Jókainak kevesebb az apró pénze, mint az aranya.”

Néha viszont Jókai is mellélőtt, előfordult, hogy helyreigazítást kértek tőle, Bulyovszky Gyula pedig párbajban kért elégtételt, mikor az író az Üstökösben egy erősebb élcet engedett meg magának.„Innen van, hogy Zebulon úr sohase szerzett írójának bajt, de a politikus csizmadia és Kakas Márton akárhányszor. Elszólták magukat, vagy mélyebben vágtak a húsba, mint kellett volna. Jókainak vissza kellett vonni, helyreigazítani egyet-mást, sőt még párbajba is bonyolították.” [1]

1847 januárjában az Életképek színházi rovatában Jókai igen dicsérően nyilatkozott egy 14. éves kislányról, gyerekszínészről, Szilágyi Lilláról. „Fiatal korához mérve elég ügyesen jár el rövid szerepecskéiben, /…/minélfogva vesszük magunknak azt a bátorságot, hogy neki müvészeti szempontból igen szép jövendőt merünk igérni”[2]

A szép színésznő, Szilágyi Lilla Bulyovszky Gyulával, a márciusi ifjak egyikével 1848. novemberében kötött házasságot. 1851-ben a Nemzeti Színház tragikája lett, ahol fontos szerepeket is játszott, Laborfalvi Róza és neves pályatársnői mellett azonban mellőzöttnek érezte magát, és a kritikák sem kényeztették el. Egy párizsi utazását követően, 1859-ben külföldre utazott, hogy ott folytassa pályáját. Egy német lap sikerei csúcsán úgy találta bemutatni a híres tragikát, mint aki az „ősmagyar horogszegi Szilágyi családból származik”. Jókai vitriolosan jegyezte meg az Üstökösben, hogy a színésznő: „nem annyira származik a horogszegi Szilágyi családból, mint inkább csak horogszegre való”.

Azért érdemes itt megjegyezni, hogy a művésznő valóban nemesi származású volt, és a szilágy-somlói és horogszeghi Szilágyi család sarjaként született. Bulyovszky Gyula a felesége megsértéséért kardpárbajban kért elégtételt, ami 1860 októberében le is zajlott, a felek csak karcolásokat szenvedtek.

Szintén egy újságcikk - melyet bár nem Jókai jegyzett, de az ő lapjában, a Honban jelent meg - váltotta ki Pulszky Ferenc politikussal, régésszel, később a dualizmus kultúrpápájaként aposztrofált műgyűjtővel folytatott pisztolypárbaját.

Mikszáth Kálmán írja, hogy a „Honban éppen akkor indult meg »A kőszívű ember fiai«. Ha a Pulszky golyója bolondjában rossz helyre talál tévedni - az a remek regény éppen a legérdekesebb helyen szakad meg. Kin keressük azt akkor, hova menjünk érte? S ha csak ez a regény volna! De hát amelyek még jönni fognak. Ezer meg ezer színes alak, ősök és utódok, társadalmak, korok, tündérvilágok. És ez mind attól függ, hogy a Pulszky pisztolycsöve merre hajlik.”

De mi is történt pontosan? Jókai az 1860-as évek közepétől, mindinkább elhanyagolta az általa alapított Hont, a kor legjelentősebb hírlapját és már alig írt bele regényein kívül valamit. Sokan gúnyolódtak rajta, hogy nem is olvassa saját lapját. Szerepét 1867-től Csernátony Lajos vette át, Tisza Kálmán jó barátja. Csernátony elég durva, szókimondó hangnemben írt, Jókainak sok ellenséget szerezve. 1869 januárjában egy cikk kapcsán Pulszky Ferenc is elégtételt követelt, Jókait segédeivel provokáltatta. Jókai kész volt helyreigazítást adni a lapban, de elégtételt csak akkor, ha Pulszky előbb Csernátonnyal intézi el az ügyét. Csernátony viszont nem volt párbajképes a kor hallgatólagos úri szabályai szerint, tehát Jókainak kellett párbaj útján elégtételt adnia.

„Jókai erre elküldte segédjeit, két képviselőtársát, Pap Lajost, a híres vitéz embert és a délceg Kende Kanutot, mire megtörtént a párbaj az ország aggodalomteljes érdeklődése közt, amelyhez foghatót egyszerű párbaj még eddig elő nem idézett, csak talán a Mátyásé Holubárral.

Hát nem is volt az kis dolog. A párbaj pisztolyra ment - egy semmiség miatt s mégis pisztolyra. A pisztolynak pedig nincs esze, kivált ha két laikus kezében van.

Pulszky háromszor lőtt, de a pisztolya mindannyiszor csütörtököt mondott. Jókai a levegőbe sütötte ki a maga pisztolyát. S mikor ezek után kezet fogtak, akkor vallotta be, hogy voltaképpen nem is olvasta a kérdéses cikket s éppenséggel nem tudja, milyen sértésért verekedett.

Ez alkalomkor mondta munkatársainak kedveskedő haraggal:

- Annyi közöm van nekem tihozzátok, mint a fűszeres bolt címertábláján a vadembernek - hozzá tartozik ugyan a bolthoz, de se nem az övé a bolt, se nincs bent soha a boltban.”[3]

Írta: Kovács Dóra