A régi pesti Mikulás vásár

Évszázadokra visszanyúló hagyomány Európában, hogy az ünnepek előtt a városi köztereken nagyszabású vásárokat tartanak. Német ajkú területeken ezek a Jézuska-vásár elnevezést kapták, Budapesten Szent Miklós napja előtt Mikulás-, majd karácsonyi vásárnak hívták őket. 

Karácsonyi vásárokat először északnémet területeken tartottak a XV. század közepén. A reformációt megelőzően Jézus születését a keresztény egyház tradicionális kereteken belül ünnepelte. Az ünnepkör középpontjában az éjféli mise állt. A templomokat gazdagon feldíszítették, betlehemi jászlat állítottak fel, pásztorjátékokat játszottak. Az egyház szeretett volna minél több hívőt látni a szertartásokon, így szokássá vált a templomok körül felállított bódékban kegytárgyakat, viaszbábokat, gyertyát, mézesbábokat, almát, diót árulni, így születtek meg az első karácsonyi vásárok. A reformáció idején a protestáns családokban jelent meg először a karácsonyfa alatti ajándékozás. A katolikus famíliáknál még a XVIII. században is Szent Miklós napján kaptak ajándékokat a gyerekek, gyümölcsöt és édességeket.

Szent Miklós napján, december 6-án ünnepli a keresztény egyház a kis-ázsiai Myra városának püspökét, aki a III-IV. században élt. Középkori legendája szerint egy éhező özvegyasszony szegénysége miatt nyilvánosházba akarta adni három lányát. Miklós püspök segíteni szeretett volna rajtuk, így este, titokban három kis erszény aranyat dobott be az özvegy ablakán, hogy lányai férjhez mehessenek. Ennek a több változatban élő cselekedetnek az emlékét őrzi a Mikulás napi ajándékozás. A XIX. században az ajándékozás a protestáns szokásokat követve áttevődött karácsonyra, az ajándék hozója a Jézuska lett, de a gyerekek továbbra is megtalálhatták Miklós püspök ajándékait december 6-án a csizmáikban. Szent Miklós napját minden társadalmi réteg megünnepelte, természetesen a Habsburg- uralkodóház is. Mária Terézia gyermekeihez december 5-én érkezett a Mikulás, 6-án pedig az udvar ellátogatott a bécsi Singerstraßén található Szent Miklós kápolnába. Már ekkor cipőcskékbe kerültek az ajándékok- olvashatjuk egy, a Habsburgok világáról szóló honlapon.

Kép: Ajándékozás Mikulás-napkor, Izabella főhercegnő festménye 1762., www.habsburger.net

A biedermeier idején- amely a bensőséges családi összejövetelekre helyezte a hangsúlyt - alakultak ki azok a szokások, melyeket ma a karácsonyhoz kötünk. A XIX. század első felében fokozatosan honosodott meg a katolikus családokban is a fenyőfa alatt történő ajándékozás Bécsben, és Pest-Budán is.

A régi Pest bővelkedett piacterekben. Sokuknak ma már csak hűlt helyét találjuk, mert áldozatául estek a XIX. század végi belvárosi városrendezésnek. Az egykor Széna piacnak nevezett Kálvin tértől végig a Duna-soron, a Petőfi téri görög templomig (ma Petőfi téri ortodox templom), a régi Városház-téren és a Belvárosi plébániatemplom körül élénk kereskedőélet zajlott. Szent Miklósnak, mint a zarándokok és a piaci árusok védőszentjének a tisztelete már a középkorban is része volt a városlakók mindennapjainak. A mai Molnár utca- Irányi utca kereszteződésénél terült el a város búzapiaca. Itt árulták a búzatőzsérek a búzát, a révátkelő is itt volt a szemközti budai oldalra. A halászcéh legényei itt vágták asztalokon a pontyot, a sügért, itt mérték a vizát, tokhalat, harcsát.

A Hal tér 1900-ban, (Fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Klösz György)

Itt, a forgalmas piactér közelében állt a Keresztelő Szent Jánosról elnevezett lovagok (Jánoslovagok) ispotálya is. Házuk nemcsak a betegek, aggastyánok, nyomorékok és szegények menedéke volt, de vendégfogadóként is szolgált. A Szent Földre induló zarándokok, vándordiákok, mesterlegények is itt szálltak meg. Templomuk ezért viselte a kegyes Szentnek, Miklósnak nevét. Számtalan legendája szerint ugyanis ő az utasok, zarándokok, tengerentúli kereskedők, apotékások, fűszeresek, hajórakodó málhások patrónusa. A serfőzők, a búzakereskedők, déli gyümölcsös kofák, mézesbábosok is védőjükként tisztelték. A búzapiacon a vásár kezdetét és végét mindig a Szent Miklós templom harangja jelezte - így mesél a régi Pestről Bevilaqua Borsodi Béla a Nemzeti Újságban, 1931-ben. A búzapiacból a 18. század folyamán halpiac lett, Pest legtisztább vizű kútjával.

Nem messze innen, a régi Városház téren, kedden és pénteken, a hetivásárok napjain nyüzsgött az élet. December elejétől a tornyos városháza melletti piac volt a legforgalmasabb. „Sátrak tömege borította a teret. Hideg téli napokon tüzes parázs izzott a kofák fazekaiban; a korán leszálló alkonyatban kigyúltak a mécsesek. Itt voltak a keménykalapos fiákeresek standjai, hozták-vitték a vásárolni szándékozó úri népet”- írja Szilágyi István A régi boltok krónikájában.

Karácsonyi vásár Pesten,  Vasárnapi Újság, 1865. 12. évf., 52. szám 

Karácsonyi vásár a régi Városház téren, OSZK DKA

Jókai Mór: Koldusgyermek című karácsonyi novelláját olvasva visszarepülhetünk az 1850-es évek pesti belvárosába. „Annyi ablak ki volt világítva az utcákon, fényes hintók robogtak alá s fel; ragyogó boltablakokban fenyőfák voltak kitéve, égő viaszgyertyákkal, cukorangyalkákkal, picike bölcsőkkel, azokban aludt a kis Jézus.(…) Mosolygó asszonyságok jöttek a boltokba, vásároltak azokból a tündéri szépségekből, ki-ki vitte haza, kis fiának, kis leányának, — amit a kis Jézus küldött nekik.”

A Belvárosi plébániatemplom mögötti téren a 19. század első felében is tartottak már karácsonyi vásárokat, de a kereskedelem szempontjából igazán nagyszabásúvá a század közepétől váltak. Az időtartamuk is egyre kitolódott. A századfordulón már hetekkel karácsony előtt a tereken, piacokon, utcaközökben egész fenyőligetek zöldelltek. A régi Városház téren, a gyertyával megvilágított sátrakban a bekecses kofák mikulásokat és krampuszokat árultak ezerszámra, a csizmás, birkabőrsüveges vásáros bácsik pipával a szájukban pedig téli édességeket, szentjánoskenyeret, aszalt szilvát, körtét, mazsolát, diót, mogyorót, narancsot. Hosszabb lett a boltok nyitvatartási ideje is. Nagy tömeg hullámzott a körutakon, a belvárosban, főleg a délutáni alkonyatban, hogy gyönyörködhessenek a szépen kivilágított kirakatokban. „Hordárok viszik a hintalovakat és dobokat; a piacokról a fenyőágakat szegény fiúk cipelik el és a cégjegyekkel ellátott sipkájú és gallérú lótó-futók szállítják a rejtélyes csomagokat. Külön sétára indul a városi nép, hogy lássa, mit árulnak, hol lehet legtöbbet látni”– írta a Vasárnapi Ujság tudósítója 1897-ben.

Hazatérés a Mikulás napi vásárról, (Forrás: Vasárnapi Ujság, 1898. december 4.)

A nagy vásárcsarnokok megépültével, a század végi városrendezéssel „eltűnt a Tér, eltűnt az ódon Városháza is, melynek orompárkányán a szoborleányok állottak. Eltűnt a veres sipkás városi toronyőr is: sípjával együtt tűnt el és hol van a régi Piaristaház? És hol vannak a pepita nadrágos, kürtőkalapos, dús pofaszakállas fiákermesterek a Térről, melyen ilyenkor hókunyhó rakatott s ebben tormás virslikolbászka és mézes serleves és forró bor volt kapható. Vidám fiákermesterek poharaztak itt és vén közszolgák, vagyis hordárok, kik topogó léptekkel vitték a megajándékozott dáma lakására a Mikulást”- nosztalgiázott a város nagy krónikása, Bevilaqua Borsodi Béla.

Miután a vásári tevékenység beszorult a csarnokokba, a Duna-partnak már csak egy kis részén, a Ferenc József hídnál (ma Szabadság híd), a vámpalota előtt tartottak nagy karácsonyfavásárt. A sudár fenyőfák vasúton érkeztek a Felvidékről, Erdélyből, Ausztria hegyvidékeiről. Zsámolyokba, hórakásokba tűzött ezernyi fa szegélyezte a Duna szélét. A Mikulás vásár kiszorult a régi belvárosból az egykori városfalon kívülre, a Központi Vásárcsarnok elé.

Utcai kép a fővárosból Mikulás-napkor, Goró Lajos rajza, OSZK DKA

Egy Mikulást áruló sátor előtt a Vámháznál, OSZK DKA

A vesztes első világháború és az azt követő gazdasági recesszió idején, az 1920-as években is még hetek voltak vissza az ünnepig, de a csokimikulások megjelentek a pesti Mikulás vásárokon, a Vásárcsarnok előtt. A télapók köntöse éppen olyan piros-, kék-, arany- és ezüstszínű volt, mint manapság a boltok polcain. Csak a vásárlóközönség hiányzott „Hetek, óta sok kereskedő áll készen a mikulási vásárra. A kirakatokat elrendezték: újra láthatók a krampuszok, mikulások. Különböző cukorkás csomagokat készítettek erre az alkalomra. Régen, a háború előtt voltak csak ilyen kirakatok a fővárosban. A boldog békeidők emléke varázsolódik vissza a külsőségekben. Mert az üzletek képéből hiányzik valami. Egyelőre még hiányzik az éltető, mozgató, eleven erő: a vásárlók igazi nagy tömege” - írta a Magyarország tudósítója 1924 decemberében. Mikulás vásárt még a II. világháború idején, 1943-ban is tartottak Budapesten. A háború után a karácsonyi vásárlás hosszú évtizedekre beszorult a boltokba, áruházakba. 1998-ban nálunk is feléledt az adventi vásárok hagyománya, a Vörösmarty téri Budapesti Adventi- és Karácsonyi Vásár megrendezésével.

Kovács Dóra

A régi pest-budai, hóban bővelkedő telekről, régimódi karácsonyokról és az azt követő udvari bálokról mesél "A királyék megint itthon vannak!"is! Szép ajándék lehet mindazoknak, akiket -mint engem- elvarázsol a boldog békeidők ünnepi hangulata!

Megrendelhető: 

Álomgyár: https://alomgyar.hu/konyvek/A-kiralyek-megint-itthon-vannak

Libri: https://www.libri.hu/konyv/kovacs_dora.a-kiralyek-megint-itthon-vannak.html

Bookline: https://partnerprogram.bookline.hu/product/home.action?_v=Kovacs_Dora_A_kiralyek_megint_itthon_va&type=22&id=320044

Líra: https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/tortenelem-politika/a-kiralyek-megint-itthon-vannak