Élet a budapesti nagy gettóban

1944-1945

A gettó szó a középkorban azt a zsidók által lakott városrészt jelentette, ahol kezdetben a közös életmód és vallási hagyományok miatt költöztek össze emberek. Később a mindenkori hatalom jelölte ki a zsidók lakhelyéül. Az első ilyen negyedet Velencében hozták létre, az utolsót 1870-ben Rómában számolták fel. A nemzetiszocialisták a második világháború elejétől az általuk megszállt területeken újra gettókat hoztak létre a zsidók elkülönítésére. 

Európa utolsó, egyik legnagyobb gettója, a pesti nagy gettó 1944 novemberének legutolsó napjaitól 1945. január 17-éig, a szovjet Vörös Hadsereg alakulatainak megérkezéséig állt fenn. Területén több ezer ember lelte halálát, a nyilas terrort és a város ostromát pedig maradandó sérülések árán – több tízezer ember élte túl. A gettót magas deszkapalánkkal vették körül és december 10-én lezárták. Területét csak különleges esetekben, illetve csak a kijelölt személyek hagyhatták el. Négy kapuját fegyveresek őrizték. A gettó életének szervezését, a közegészségügyi és élelmiszerellátási, rendészeti feladatait a Zsidó Tanácsra bízták.

Sétánkon a zsidónegyed és Európa utolsó és egyik legnagyobb gettójának történetét, lakóinak embert próbáló sorsát ismerheted meg. Miközben részletesebben bemutatjuk a negyed jellegzetes épületeit, végigjárjuk az egykori gettó azon pontjait, melyek fontos szerepet játszottak a terület igazgatásában. Nem feledkezhetünk meg azokról a bátor emberekről sem, kik sokszor életük feláldozásával próbálták menteni, akit lehetett. 

Részvételi díj: 3700Ft/fő, nyugdíjasoknak 3500Ft/fő, diákoknak (18 éves korig) 1500Ft/fő

A séta időtartama: 2 óra

A következő időpont: 

Találkozó: a Dohány-utcai Zsinagóga előtt, 1074 Budapest, Dohány u. 2.